A terhességi – szülés utáni depresszióról 1.
A terhesség, gyermekvárás az élet egyik legszebb időszaka, sőt: maga a csoda! Legalábbis úgy hírlik. Persze, az élet mindig kicsit más, mint a Facebookon, meg képeslapokon, és egyéb romantikus történetekben. Az élethez hozzátartozik az árnyékos oldal is, nemcsak a napos.
Az anyaságra (és bár erről ritkábban esik szó: az apaságra) való felkészülés időszaka nem is mindig egyszerű. Hozzuk magunkkal tapasztalatainkat gyerekkorunkból: ahogy velünk bántak a szüleink. Amikor dacosan de sokszor megígértük: én soha nem teszem ezt a gyerekemmel, és persze, hányszor gondoltunk arra is, hogy legyek csak felnőtt, visszakapod ezt még! Természetesen, mindannyian voltunk ilyen élményeik, és akár emlékszünk rájuk, akár nem, azok bizony velünk vannak.
És persze vannak elképzelésünk arról, milyen szülők leszünk. Meg arról, hogyan folytatjuk majd az életünket, amikor megszületik a várva várt új jövevény.
Merthogy igen: a mi életünket fogjuk folytatni, alkalmazkodva egy új helyzethez. Minden addigi élményünk, tapasztalatunk, érzelmünk velünk van – de nem csak a miénk, hanem a párunké is: és ebből a kettőből kell egy közöset kihozni.
De nem mindig tervezett a gyerek, nem mindig együtt készülünk fel rá. Van, hogy csak egy menekülés a párkapcsolat otthonról, a gyermekkori család számunkra elviselhetetlen légköréből.
Egy ilyen helyzetben volt fiatal anyuka történetét olvashatja, ha ide kattint.